Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Az állampolgár-riporter Londoni merényletek: a civil szféra betört a hivatásos médiába a maga fotóival és szövegeivel. Mészáros Antónia, Népszabadság, 2005. szeptember 25. Már több mint két hónapja, hogy megtörtént. A londoni robbantássorozat azonban sokáig foglalkoztatja még a sajtót és az elemzõket. Egy most készülõ BBC-dokumentumfilm forgatása során alkalmam volt beszélni szinte mindegyik brit újságíróval, aki július hetedikén a televíziós tudósításokon dolgozott. Mindannyian úgy érezték, hogy noha feltétlenül ez volt pályájuk eddigi legfontosabb megbízatása - mégsem jutottak igazán az események közelébe. A négy merényletbõl három mélyen a föld alatt történt, a negyedik környékét pedig villámgyorsan lezárta a rendõrség, a tömegközlekedés leállt, az autóforgalom bedugult, a mobilhálózatok megbénultak. Az élelmesebb riporterek eleve biciklivel indultak el a szerkesztõségbõl, de mire odaértek bármelyik helyszínre, már nem jutottak át a rendõrkordonon, viszont a stúdióba se tudtak betelefonálni. Bár kora reggel óta tudni lehetett, hogy valami történt a metróval, a három nagy hírcsatornánál teljes volt a zavar; egy órával az elsõ robbanás után még mindig energiakisülésekrõl spekuláltak. Ezen a ponton a brit nézõk egyszercsak átvették az újságírók szerepét - és ezzel alighanem beírták magukat a sajtótörténelembe. Részlet a cikkbõl Az elsõ képet, ami végre minden szónál ékesebben beszélte el a történteket, egy környékbeli lakos, a színházrendezõ Lou Stein készítette, véletlenül zsebében lapuló digitális fényképezõgépével. A Sky News által 10:44-tõl folyamatosan sugárzott, mára már emblematikus fotó pillanatok alatt körbefutott a világ tévéképernyõin, tekintet nélkül arra, hogy nyilvánvalóan amatõr munka volt. Lou maga sem tudja pontosan, hogy miért is készítette a fényképet. „Kisérteties csönd ült mindenen, csak a sírást lehetett hallani, az emberek egymás vállába temették az arcukat. A busz teteje felnyílt, mint egy konzervdobozé, az eleje teljesen szét volt roncsolva, és sérülteket láttam a távolban. Azonnal tudtam, hogy bomba volt. Eszembe jutott, hogy nálam van a fényképezõgépem, és megörökíthetem ezt a hihetetlen látványt, egyetlen sarokra a házamtól. Lounak eszébe se jutott, hogy a médiának szüksége lehet az õ fotójára, de amikor a helyszínrõl hazaérve bekapcsolta a televíziót, nagyon meglepõdött.” Azt vártam, hogy bekapcsolom a tévét, és rögtön látom majd a helyszíni tudósítást. Ehelyett még mindig energiakisülésekrõl beszéltek. Nagyon dühös lettem, gyanúsnak éreztem, hogy az elmúlt egy órában még mindig nem kaptunk semmi rendes információt - én meg közben ott álltam, a kezemben egy felrobbantott busz teljesen egyértelmû képével. A harag vitt rá, hogy azonnal elküldjem a képet." . . . A teljes cikk letöltése (Word  formátum, 83 KB) Mészáros Antónia Az állampolgár-riporter., Londoni merényletek: a civil szféra betört a hivatásos médiába a maga fotóival és szövegeivel. Népszabadság, 2005. szeptember 25.